Karácsonyi buli a munkatársakkal... Eleve, hogy a srácokkal már pár (több tíz) olyan bulin vagyunk túl ami magasan az átlag színvonal fölött kezdődött és mélyen a vállalható szint alatt ért véget. Ez Top 5-ös. Mondanom sem kell ha az ember elmegy egy olyan buliba amit a cége fize (kezdve svédasztalos vacsival, ahol a pacaltól a homárig minden... folytatva a bárpultal ahhol aztán tényleg minden...) nem nagyon fogja vissza magát. Pláne hogy a "pingvinek" akik minden asztalnál álltak csak arra vártak hogy feltegyem a kezem és kérjek még egy tequila sunrise-t. Hát kértem... és nem egyet. Persze valahogy megint hozzám csapódott egy leányzó. Na jó, én hozzá. Ivás, ének, tánc ...
Kb. egy- másfél óra múlva a vér olyan kevés lett az alkoholomban, hogy a tánc nem csak a csajszival ment, hanem már inkább ment egyedül. Na itt elvesztettem nem csak az orális, de a vizuális kontaktot is vele. Magyarán: kb. egy Neoton Família 220 felett után fogalmam sem volt hogy hol van. Ami traumán a t-mobile-os kislányok könnyen túlrángattak. Később... A nagyfőnök titkárnője pont egyedül ácsorgott... Hát kapva kaptam az alkalmon és felkértem táncolni nomeg inni. Ezt váltogattuk egy két órán keresztül. És néha a csőrözést is beigtattuk. Amit nem tudok, hogy ezt a sok koktél, vagy az ellenálhatatlan bájom váltotta ki. De mindegy is. :) Egyik percről a másikra azt vettem észre (és szerintem ő is), hogy nullára redudálódott a vér az alkoholjában. De tényleg, két zeneszám között egyszerre hatott nálla, az este elfogyasztott összes alkohol. Ezután kb. 6szor szedtem össze a padlóról. Kimentünk levegőzni és mondta, hogy kísérjem haza. Némi hátsó szándékkal reagáltam erre, hogy akkor már nem tudnék mivel hazamenni. Válasz: aludj nálam. Igazából én is pont erre gondoltam. De ezt a fejetlenséget sajnos más is észre vette és beültették egy taxiba. Itt az este érdemi része véget is ért.
Másnap: brutális fejfájás, kiszáradás és eddig még nem tapasztalt álmosság.
Olyanra még nem volt példa, hogy elaludjak akkor amikor az ügyfél mondja nekem a problémát. Most erre is sort kerítettünk.
-Miben segíthetek
-Hát abban, hogy...
Innentől off, kb. egy perc után arra ébredtem hogy:
-Halló... Halló, itt van?
4órakkor végre itt volt a műszak vége. A buszon mindenkin átgázolva sikerült foglalnom egy ülőhelyet, ami olyan kényelmesnek bizonyult hogy elaludtam. De nemhogy a szigetszentmiklósi nagyjából 40 perces körözés alatt nem ébredtem fel, hanem a Tökölig vezető úton sem. Amikor felriadtam akkor a tököli buszmegállóba kanyarodott be éppen a busz.
Fine
Utolsó kommentek